Leírás:

Az emberben egyre csak erősödik az érzés, hogy a napjainkban tapasztalható bevándorlás és az arra adott reakciók eddig nem igazán vitték előbbre a nyugati társadalmakat. És egyre nyugtalanítóbb, hogy hazánkban, de a környező országokban is a tolerancia
és a szabadság komoly szakítópróbának van kitéve. Korunkban a haladás az egyetlen mérce, és ha valaki sajnálja, hogy valami végleg eltűnik, automatikusan a fejéhez vágják, hogy az csak a múlt, mégpedig egy idealizált múlt iránti nosztalgia. Mániákusan
átköltjük a valóságot, az elszegényedést gazdagodásnak, a hiányos nyelvtudást kétnyelvűségnek nevezzük, a szellemi korlátoltsághoz pedig jóindulattal illik viszonyulni. De bármilyen rugalmasak is a szavak, a valóság ettől még nem lesz elviselhetőbb. A
bevándorlás nyomán támadt konfliktusokat így már nem lehet elkenni.