Leírás:

Johanna Adorján (1971) Münchenben élő, magyar származású újságíró, az FAZ munkatársa. Első regényében egy budapesti zsidó házaspárnak, apai nagyszüleinek az élettörténetét és közös öngyilkosságát dolgozza fel.

Egy budapesti zsidó házaspár élettörténete bontakozik ki előttünk. Túlélik a vészkorszakot, gyermekeik születnek, majd az ötvenes évek első felében, tudomást sem véve a diktatúra rémtetteiről, a rendszerhű értelmiségi elit viszonylag kényelmes életét
élik, ám 1956-ban az ő lábuk alatt is forró lesz a talaj, elhagyják Magyarországot. Dániában lelnek új hazára, gyermekeik és unokáik már dán-német identitással nőnek fel. Amikor a férfin elhatalmasodik betegsége (a munkaszolgálatban szerzett tífusz késői
következménye), úgy dönt, megrövidíti a szenvedést. Felesége pedig követi őt a halálba.
Johanna Adorján bátran keveri az önéletírást a fikcióval, ugyanakkor fegyelmezetten és pontosan, rendkívüli részletgazdagsággal építi fel regényét. Miközben a szereplők saját nevükön, saját élettörténetükkel lépnek elénk, az a bizonyos nap, amelynek
nincs élő tanúja, a legapróbb részletekig elevenedik fel a megrázó regény lapjain.